Tonkinéz :
Nyugodt, csendes természetű és játékos, odaadó a gazdájával.
Története:
Bár a tonkinézt mint különálló fajtát már 1978-ban elismerték, még ma is előfordul, hogy tonkinéz almokban sziámi vagy burma kinézetű kiscicák születnek. Ez igazi olaj a tűzre azoknak a kritikusoknak, akik szerint a tonkinéz nem saját jogon létező macskafajta. Mindazonáltal tény, hogy a tonkinéz, amely a sziámi és a burma kereszt-tenyésztéséből jött létre az Egyesült Államokban és Kanadában, joggal foglalja el helyét a macskavilágban.
Általános megjelenése:
Közepes méretű és közepesen hosszú macska, izmos, de nem túl tömör, megjelenése kissé zömök. A kanok sokkal erősebbek és nagyobbak, mint a nőstények. A fej meglehetősen hosszú, magasan elhelyezkedő arccsontokkal és tompa szájkörnyékkel. A közepesen nagy fülek a tövüknél szélesek, a hegyüknél oválisak, és meglehetősen távol helyezkednek el egymástól a fej tetején. A nyílt, mandulavágású szemek tipikus jellemzői a tonkinéznek: ferdék és tengerkék színűek. A hátsó lábak némileg hosszabbak, mint a mellsők, míg a mancsok finom tapintásúak, oválisak és nem túl nagyok. A farok középhosszú, a vége felé vékonyodik, és jól aránylik a törzshöz. A rövid szőrzet szorosan simul a testre, finom tapintású, puha, selymes és fénylő. Fontos, hogy a színes pettyek a lábakon, a farkon, a füleken és az arcon (valamint kanok esetében a heréken is) tisztán, de ne kirívóan ugorjanak ki a szőrzet alapszínéből.